Mi történt a 9. kerületben?

Sokan nem fogják megbocsátani nekem amit tettem, de a történtek után ez már nem érdekel. Ha bárki türelmesen végigolvas és nem csak a videó üzenetet látja, az beláthatja miért vállaltam el dolgokat és a végére azt is, hogy miért szántam rá magam mégis erre a mostani lépésre.
Nem szeretnék ezzel helyrehozhatatlan kárt okozni és a jóhiszeműségem miatt sem hozok nyilvánosságra semmit a választás előtt. Kivárom még azt a tíz napot, nehogy majd a szokásos bűnbak keresés miatt ürügyként szolgálhassak.

És akkor álljon itt az elmúlt hetek nagy port kavart története, amennyit én tudok vagy láthattam belőle, mint egyik résztvevője.

A ferencvárosi időközi választásról lesz szó.

A Jobbik számára élet-halál kérdése volt, hogy ezen a választáson nem elég csak jelöltet indítani, de eredményt is kell elérni, legalább 5%-ot. A kudarc csak azt erősítené, hogy nem szabad a kis pártokra szavazni, mert csak elveszik a szavazatokat a biztos befutó elől.

A lecke fel lett adva: a minimum öt, de inkább 10%-os eredmény elérése volt a cél. Ehhez egy szimpla Jobbikos kampány kevésnek tűnt. Ehhez arra volt szükség, hogy a Fidesz mellett más, a Jobbikon kívüli jobboldali vagy rivális jelölt ne indulhasson.
Egyetlen módszer volt ehhez amit a választási ügyekben járatos Novák Előd talált ki, és aminek a végrehajtásában én is eszköz voltam.

A módszer lényege az volt, hogy a jelöltállításba beavatkozni csak egyféleképpen lehet: a kopogtatócédulákon keresztül. Ez az egyetlen rés a rendszerben amit szinte lehetetlen észrevenni vagy utánajárni. Ráadásul az elmúlt évek választásain nagy számban történtek hasonló esetek, így még válogatni is lehet az ötletekből.
A Novák-féle hadicsel lényege az volt, hogy az induló szervezetek közül a Jobbik számára konkurenciát jelentő MIÉP, MDF és Tomcat, illetve a Zöld párt ajánlószelvényei közé kell rosszakat bejuttatni.

Fiktív cédulák eljuttatása a pártok jelöltjeihez nem látszott jó megoldásnak, mert egy ilyen provokáció kibukna a legvégén az ellenőrzés során, ha nagy számban és ugyanazok az érvénytelen ajánlószelvények futnának be mindenhová. Ráadásul gyanú esetén az interneten is elérhető programmal már menet közben is könnyen ellenőrizhetik a pártok, hogy létező személyről vagy személyiszámról van-e szó, és így hamar kiderülhet az átverés.

Ezt a trükköt úgy kellett megcsinálni, hogy ne legyen semmi gyanús és lehetőség szerint csak a legvégén derüljenek ki a hibák, ezért létező személyek érvénytelen ajánlásait kellett eljuttatni a pártokhoz. Ez menet közben nem tűnik fel senkinek, mert leellenőrizhetetlen.
Ez a módszer jónak tűnt arra, hogy az utolsó pillanatban csak a Jobbik maradjon talpon a jobboldali indulók közül. Tudtuk jól ez nem tisztességes dolog de beláttuk, hogy a többiek számára nincs olyan jelentősége ennek a választásnak mint nekünk, ezért a cél érdekében én is bele mentem a terv kivitelezésébe.

Az MDF és a MIÉP szemszögéből nem voltak erkölcsi fenntartások, Tomcattel kapcsolatosan, pedig ő közel állt a Jobbikhoz, elfogadtuk Novák Előd magyarázatát, hogy szeptember óta nagy fordulatot tett, és eddig sem lehetett őt egyértelműen a jobboldalhoz sorolni. A Zöld párttal való lepaktálása és a Jobbikkal szembeni éles támadásai is egyértelműen bizonyítják, hogy ő ügynökként lett ráállítva a radikális oldalra és bomlasztó tevékenységet folytat.
A feladat az volt, hogy a Novák Előd által biztosított ajánlószelvények az útmutatásoknak megfelelően feltűnés nélkül, életszerű módon jussanak el a konkurens pártok ajánlásai közé.
Az én feladatom Tomcat volt.
A lényeg az volt, hogy Novák elkészíti az üres, az eredetivel megegyező ajánlószelvényeket, aztán majd azokra a megbízható emberek átírják az Előd általa beszerzett listákból az ajánlást adó lakosok nevét, címét és személyi számát meg a párt és a jelölt nevét, akinek szánjuk az adott cédulacsomagot. Minden pártra más volt a terv, külön voltak kezelve, külön lista is volt amit Novák állított össze a saját módszere szerint.

Annak érdekében hogy elkerüljük a provokáció gyanúját még utólag is amikor majd kiderülnek a dolgok, a módszer lényege az volt, hogy a személyi szám alapján mindenki leegyeztethető létező személy, de közöttük nagy számban lesznek olyanok akik már nem ott laknak, tehát érvénytelen jelölést adnak majd. Így mindenki egyből arra fog gondolni, hogy régi adatbázis segítségével készítettek hamis ajánlószelvényeket, amit az tud mégnyílvánvalóbbá tenni, ha ezek nem is eredeti ajánlószelvényeken vannak.

Abból indultunk ki, hogy a tapasztalatok alapján a kis pártoknak a kopogtatócédula gyűjtés nehézséget jelent, ezért senki nem fogja magát túlgyűjteni, nem fog dúskálni a beérkező cédulákban. Ezért ha szépen beszivárogtatjuk a Novák által összeállított kopogtatócédula csomagokat, akkor ezzel azt a hamis illúziót keltjük, hogy lassanként össze fog jönni a szükséges mennyiség a jelöltállításhoz.
Arról fogalmuk sem lesz a cédulák leadása utáni ellenőrzésig, hogy ezek egy része érvénytelen, és ha kellően elhúzzuk a beadagolás idejét, akkor erre csak a leadási határidő végén, az utolsó pillanatokban derülhet fény. Akkor pedig már lehetetlen összeszedni a hiányzó mennyiséget, legfeljebb trükközéssel vagy cédulaátvétellel valahonnan, de az akkor már nem túl hihető, könnyen kiderülhet és megbukhatnak rajta.

Ezután megindult a munka, és legyártásra került kb. háromezer darab üres kopogtatócédula, amit végül nem használtunk fel, mert mielőtt hozzákezdtünk volna listák átírásához, Novák leállította az egészet, mert kapott valami jobb ötletet.
Újra legyártatott cédulákat, de jóval kevesebbet, aminek szemmel láthatóan halványabb volt a nyomása mint az előző szériának, majd ezután elkezdtük erre megcsinálni a Zöld párt ajánlásait.
Később Előd külön hozta az MDF-nek szánt biankó ajánlószelvényeket is, amik ránézésre is különböztek az addigiaktól, mintha fénymásolóval csinálták volna.

Akkor nem sokat értettünk az egészből, de utólag persze kiderült, hogy mindennek meg volt a logikája és magyarázata, mégpedig az, hogy ne derülhessen ki, hogy ugyanolyan cédulán egy helyről jönnek az egy kaptafára készült rossz ajánlások. Ezért állította le először a munkát Előd, nehogy a riválisokat nagymennyiségben elárasztó egyforma hamis kopogtatócédula miatt azt feltételezzék, hogy a Jobbiknak bármi köze lenne hozzá, hiszen ebből előnye leginkább neki származna, neki fűződhet ehhez érdeke a jobb eredmény elérése miatt.

És a történetet én akkor még csak eddig ismertem, és nem gondoltam, hogy ennél sokkal többről és sokkal mocskosabb dolgokról van szó, mert Novák túllőtt a célon.
Ugyanis azt gondolta (vagy azt súgták neki?), a Jobbik érintettségét úgy kell elkerülni, hogy az igazság pártjaként rá kell majd mutatni, hogy itt kérem óriási csalások vannak. Mert ezzel nem csak az időközi választáson számíthatunk majd több szavazatra, hanem a népszerűségünk is nőhet, ellentétben a gyanúba kevert konkurens pártokkal, akiket ezzel a módszerrel és a kuruc.info segítségével igyekeznek majd teljesen lejáratni.

Október 23-án nyilvánvalóvá vált, hogy Tomcat elindul a ferencvárosi időközi választáson a Zöld párt színeiben. Ha a Zöld párt szavazóbázisa sem jelentőségében, sem orientációjában nem is fedi a Jobbik szavazótáborát, azért azt tudtuk, hogy Tomcat széles körben ismert és elfogadott nemzeti radikális személyiség és szavazatokat tud elvinni Szegedi Csanád elől.
Tudomásom szerint Tomcat kereste a kapcsolatot a Jobbikkal amiatt, hogy álljanak mellé, és akkor mint független jelölt elindulna több párt támogatásával, de ez a Jobbik számára nem volt elfogadható, mivel csak önálló jelölttel lehet erőt felmutatni, Tomcattel szemben pedig egyébként is fenntartások vannak.
A választás Szegedi Csanádra esett, de tudtuk hogy ez önmagában kevés lesz az eredményes szerepléshez, mert az ismertsége nem nagy.

Sosem értettem, ha valakit nem szeretünk azt miért kell egyből hülyének is nézni.
Amit Tomcattel szemben tettem azt sajnálom, de Novák Elődben akiben eddig megbíztam most nagyot csalódtam.
A Jobbik vezetését sem értem, miért hagyták hogy idáig fajuljon egy olyan sikamlós ügy, amiben jócskán érintettek vagyunk. Hiba volt ezt a helyzetet túllihegni, mert csak a bolond számára nem világos, hogy Novák áll az egész téma kipattanása mögött, és már mindenki erről beszél.

Ha a Jobbik helyzetbe hozása, nem pedig Novák Elődnek a Tomcattel szembeni egyéni sérelmeinek orvoslása lett volna a célja ennek a zűrös történetnek, most egy szavam se lenne, de Előd húzásai mostanra csömört okoztak nekem is. Már akkor elpattant bennem valami, amikor a nyilvánvalóan ügyeskedő liberális Humanista párt és az őskommunista Munkáspárt nyilvántartásba vételét nem vétózta meg Előd, és az ő kopogtatócéduláik vizsgálatát nem kérte a sok kettős ajánlás miatt, csak az elhíresült három párttal szemben kardoskodott.
Pedig az tényleg nagy dobás lett volna és óriási pozitívum a Jobbiknak, ha az indulók több mint feléről pártállásától függetlenül neki köszönhetően derült volna ki, ha tényleg csalnak. De így, hogy csak a konkurenseket támadta be, eléggé átlátszóvá vált minden.

Visszatérve a cédulák történetéhez, az ajánlószelvényes trükk minden párt „csomagjánál” külön csapattal lett megoldva.
A MIÉP-nél az volt a lényeg, hogy olyan ajánlókat kellene találnunk, akik később majd mást nyilatkoznának, de ebben nem tudtam segíteni, mert nem voltak megbízható IX. kerületi kapcsolataim.
Az MDF esetében nem volt nehéz dolga a másik csapatnak, mert ők a közismertségük miatt könnyen elhitték, hogy az emberek maguktól támogatják a pártot úgy, hogy egyszerűen besétálnak az ajánlószelvényeikkel vagy bedobják hozzájuk. Az adagolás tekintetében kellett csak óvatosnak lenni, hogy ne fedezzék fel a provokáció szándékát, bár az idő rövidsége miatt a végén egyszerre nagyobb mennyiségek célbajuttatását is meg kellett kockáztatniuk.

Novák Elődnek mint kiderült volt még egy ravasz ötlete, már ha az övé volt. Az MDF-nek a gyengébb minőségben legyártott üres ajánlószelvényeket azért találta ki, mert ő eredetileg is azt tervezte, hogy a nagy mennyiségű érvénytelen ajánlás mellett a választási bizottság tagjaként majd a cédulák minőségébe is bele fog kötni és ezzel tud majd elkaszálni másokat is.
Mivel biztos volt abban, hogy egy hivatalos cédulavizsgálatra a legjobb esetben is csak akkor lehet rávenni egy választási bizottságot, ha egyértelműen és szemmel is jól láthatóan nem eredeti szelvényeket mutat fel, ezért a 2006-os szombathelyi MIÉP-Jobbikos eset tapasztalataiból kiindulva a fénymásolós módszerrel készült MDF-es kopogtatócédulákat kereste ki a paksamétából ehhez ürügynek.

Előd nagyon jól tudta hogy mit kell nézni rajtuk, így aztán hamar kiverte a balhét és kénytelen volt mindenki elismerni az igazát, mert csak a vak nem látta a különbséget. Egyébként meg minden szervezet füle mögött elég sok a vaj ahhoz, hogy annak örüljenek inkább, hogy nem az ő szelvényeit vizsgálják az Állami Nyomda szakemberei.
Innentől már nem volt nehéz ugyanilyen vizsgálatba bevonni a másik két rivális pártot is a náluk található hibás jelölések nagy száma miatt. Előd biztosra ment itt is, hisz nagyon jól tudta a MIÉP és Tomcat esetében is hogy miújság az ajánlószelvényeikkel.
Hiába érintették a kettős jelölések a Humanista pártot és a Munkáspártot, és hiába tudta nagyon jól Előd hogy mindkettőnél, de különösen a Humanistáknál nagy bajok lennének egy vizsgálat esetén, velük nem foglalkozott és így megmenekültek a lebukástól.
Ezután már ment minden mint a karikacsapás. A pártok ajánlószelvényeinek jelentős részéről megállapították, hogy azok nem az Állami Nyomdában készültek. Ez különösen a Zöld párt esetében volt kirívó, ami persze nem a véletlen műve, és ki fog derülni hogy miért.


Az első alkalommal legyártott nagymennyiségű ajánlószelvény amiatt sem került bevetésre, mert az MDF végül a gyengébb minőségű cédulákat kapta meg, a Zöld pártnál pedig az újraelkészített kissebb adag szelvény került felhasználásra. Így azok nálam maradtak, amiből eljuttatok pár százat néhány helyre.

Tomcat illetve a Zöld párt esetében nekünk nem volt könnyű dolgunk, mivel ő volt egy személyben minden: a jelölt, a kampány irányítója és szervezője is. Ráadásul a Zöld pártnak egy helytől eltekintve – ahol egyébként szinte sosem volt senki, de még egy postaládájuk se – nem voltak kampányirodái vagy gyűjtőhelyei, mindössze egy postafiók címe, így csak Tomcattel tarthattunk kapcsolatot.
Ezért nem volt egyszerű végrehajtani a tervünket úgy, hogy ne derüljön ki semmi a felállított csapdából.

Mindent a lehető legtermészetesebben kellett csinálni, ezért megvártuk amíg felhívást tesz közzé a honlapján, hogy segítőket keres a kopogtatócédula-gyűjtésére. Mint tapasztalt cédulagyűjtők tudtuk előre hogy ez nem lesz könnyű feladat, ezért az első alkalomra nem mentünk el, tudván hogy úgyis kudarc lesz a vége és elmegy majd a kedvük. Csak másnap kerestem meg személyesen őt a boltjában.
Felajánlottam hogy két társammal együtt szívesen gyűjtenénk ajánlószelvényt neki, aminek persze nagyon örült. Azt mondta hogy aznap menjünk is el együtt gyűjteni, mert elég lassan fog menni, ha az előző napi tapasztalatokat veszi alapul.

Így is történt, délután visszamentünk két társammal a boltjába. Az ott lévő haverjait megkérdezte jönnek-e velünk gyűjteni, de szerencsére nemet mondtak, így csak négyesben mentünk az eredeti tervem szerint. A két társam külön indult én pedig Tomcattel maradtam, de velük előre megbeszéltem, hogy a végén az előre elkészített tizennyolc darab ajánlószelvényt átadják majd. Tomcattel végig beszélgettünk és közben csak négy darab ajánlószelvényt sikerült összegyűjteni.
Mindvégig próbáltam a bogarat a fülébe tenni, hogy mennyivel könnyebb lenne úgy gyűjteni ha az embereknek csak alá kellene írni a kezükbe adott ajánlószelvényeket.

Mert a legtöbben már tényleg kidobták vagy nem találták, esetleg meg sem kapták. Tomcattől sem állt távol ez a gondolat hiszen ebbe ütköztünk sok helyen, és mint elmondta, 2006-ban látta ő is hogy micsoda ajánlószelvény-cserebere folyt a választások során. Aztán hiába adtak be ezügyben feljelentést, semmi nem történt.
A végére javasoltam neki, hogy nyomdásszal csináltassunk üres ajánlószelvényeket, és ha valakiben a szándék megvan de a szelvény hiányára hivatkozik, akkor csak elő kell venni és kitöltetni vele. Ezt ő is célszerűnek látta, én pedig azt ígértem, hogy megkérdezek egy nyomdász ismerőst, mennyiért gyártana nekünk ajánlószelvényt.

Este mikor a többiekkel összefutottunk ők átadták a megbeszéltek szerint az ajánlószelvényeket, mintha most gyűjtötték volna. Ők is panaszkodtak egy sort ahogy megbeszéltük, hogy azért nehéz mert sokan vagy nem kapták meg vagy kidobták az ajánlószelvényt. Ezzel mégjobban megerősítettük Tomcatben, hogy így sokkal könnyebben és gyorsabban tudunk majd gyűjteni és hogy megbízhat bennünk.
Ezt erősítenünk kellett benne, hogy ne fogjon gyanút és elhiggye, a gyűjtést azért fogjuk tudni jól csinálni, mert az üres szelvények egyszerűsítik és gyorsítják a munkát. A kezébe adott cédulák pedig meggyőzték őt, hogy a srácok nagyon hatékonyak, hisz az előző nap nyolcan vagy kilencen összesen nem gyűjtöttek ennyit.

Másnap elmentem hozzá és elmondtam, hogy a nyomdász 25 000 forintért gyártana pár száz üres ajánlószelvényt. Ezt elfogadhatónak tartotta és mondta hogy csináljam meg. Aznap szerencsére nem tudott velünk jönni, de örült annak hogy mi elmegyünk nélküle is cédulát gyűjteni.
Pár nap múlva kerestem meg újra és átadtam kb. ötven ajánlószelvényt. Kérdezte hogy mitől ment ilyen jól a gyűjtés és én mondtam, hogy az üres szelvények sokat segítenek. Rákérdezett arra is, hogy a szelvények biztos rendben vannak-e, amire persze a válaszom az volt hogy igen.

Ekkor ő arra kért biztos ami biztos alapon, hogy segítsek neki leellenőrizni a cédulákat. Ezt úgy csinálta, hogy az MVSZ honlapján található személyiszám ellenőrző opcióba egyesével bediktáltatta velem a számokat. Mivel mindegyik rendben volt nem volt számára kérdéses, hogy tényleg nincs semmi átverés. Kifizette a nyomdásznak ígért huszonötezer forintot is és látni akarta az elkészült szelvényeket.
Mondtam neki hogy háromszáz darab lett legyártva, de nem készültem úgy hogy hozzak belőle. Azt ígértem ha legközelebb jövök akkor hozok.

Két nap múlva jelentem meg nála 35 ajánlószelvénnyel, hogy ne legyen túl feltűnő a hatékonyság, és vittem mutatóba az üres szelvényekből is egy köteget, hogy láthassa. Abban maradtunk hogy rendszeresen átadom majd neki az összegyűjtött ajánlásokat. Ennek nagyon örült, mert a boltban egyedül dolgozott és nem sok ideje volt a cédulagyűjtésre, nekünk meg ez volt a legjobb, mert mégkissebb volt az esélye annak hogy rájöjjön, az ajánlások mind „előregyártottak”, és ezzel nem tünhetett fel neki az se, hogy minden jelölés ugyanolyan előrenyomott szelvényre készült.

Nem kockáztathattunk mert nem lehetett tudni, hogy szúrópróbaszerűen mikor és mit ellenőriz le a szelvények közül. Jeleztem Novák Elődnek is, hogy minden adatnak rendben kell lenni mert Tomcat néha átnézi és beleellenőriz a személyi számok alapján a szelvényekbe.
Hogy ne legyünk gyanúsak, az elkészített ajánlószelvényekből két-három naponként 30–50 darabokat vittem be a pólóboltba. Novák iránymutatásai szerint a cél az volt, hogy Tomcatnek is az utolsó hétre kellene időzíteni az érvényes mennyiség elérését, hogy a leadás után már ne tudja helyrehozni a problémát.
Hogy ne csak mi legyünk képben és más csatornán is jusson a nagy szelvénymennyiségből Tomcathez, a Zöld pártnak a ferencvárosi újságban megjelent postafiókjára rendszeresen küldtünk leveleket különböző postákról feladva, alkalmanként öt-tíz darab ajánlócédulával.


A cédulagyűjtés végén Novák Előd azt találta ki, leteszteli mennyire biztos a MIÉP és Tomcat a dolgában az ajánlószelvényeiket illetően. Ezért megjelentetett egy hírt a kuruc.infon, miszerint kemény ellenőrzést fog kérni a jelöltek ajánlószelvényeivel kapcsolatban, különösen a MIÉP és Tomcat esetében. A cél a meghátrálásra késztetés volt ha tisztában vannak azzal, hogy baj lehet az ajánlószelvényekkel.
Ha pedig ez nem így lesz az annyit jelent, hogy sikerült az ajánlásokat úgy célba juttatni hogy nem kelltett feltűnést. Novák kérésére próbáltuk megtudni Tomcattől, hogy más csatornákon milyen hatékonysággal folyik a gyűjtés. Erre ő egyértelmű választ sosem adott de érezhető volt, hogy csak ránk épít, meg a meghírdetésre került bombagyáras akcióknál is a brigádok tudomásunk szerint csak a plakátozásban és a matricázásban vettek részt.

Ez megkönnyítette és egyszerűsítette is a helyzetünket, de akkor még nem gondoltam hogy Előd számára nem az volt a legfontosabb hogy Tomcat ne induljon és ezzel ne veszélyeztesse Szegedi Csanád és a Jobbik eredményes szereplését, hanem hogy megpróbálja elhitelteleníteni Tomcatet. Mert az történt, hogy az utolsó napokban miután a MIÉP, az MDF majd a végén Tomcat is leadta a céduláit, a nagy számú hibás ajánlások miatt a jelöltek az érvényes határ alá kerültek. Mivel Tomcat el sem érte az érvényes 750-es határt, a jelölése meghiúsult az eredeti tervek szerint.
De Nováknak ez nem volt elég és csak ezután derült ki számomra, hogy a Tomcattel való személyes leszámolás volt az igazi célja.


Az MDF az első terv módosulása miatt csak késéssel kapta meg a láthatóan gyengébb minőségű Novák-féle cédulákat, de ez még épp elegendő lett ahhoz, hogy a szelvényeik leadásakor a nagy számú érvénytelen cédula miatt a 750-es határ alá kerüljenek.
Miután ez kiderült, az addigra nagyobb számban a gyűjtőládákba bekerült újabb Novák-szelvényekkel próbálták menteni ami menthető.
Így túljutottak a lécen, de éppen ezért nem bízott Novák Előd semmit a véletlenre. A választási bizottság ülésén a szelvények gyenge minőségére és a sok hibás és kettős ajánlásra hivatkozva sikerült rábírnia az ottlévőket, hogy vizsgáltassák meg azokat az Állami Nyomdával a másik két sok hibás szelvényt produkáló szervezettel együtt.

Mivel a cédulák minősége csak az MDF esetében volt feltűnő és jelentősége is csak náluk volt, mert éppen megvolt a szükséges ajánlásuk, nem értettem miért volt erre szükség a másik két pártnál. A Zöld párt mellett természetesen Előd a régi MIÉP-es kapcsolatai által tudta, hogy ott is kiderül majd, hogy nem csak azokat a szelvényeket használták amiket a Választási Iroda bocsátott ki, de nem gondoltam arra, hogy neki ez az egész a már megkezdett hecckampány miatt volt fontos.
Élvezte a helyzetet mert ő volt a karmester a hamis ajánlószelvények célba juttatásának folyamán és azoknak a nyilvánosság elé teregetésében is, ahol bizonygathatta ország-világ előtt, hogy micsoda csalásról és csalókról van szó, miközben ő volt az igazság bajnoka.

Én ennek egyáltalán nem örültem, mert ugyan Tomcat személyét előtte fenntartásokkal kezeltem, a vele való néhány találkozás nem azt erősítette meg bennem, amit Novák Előd és propagandagépezete sulykolt. Ezt az egészet egyébként sem azért vállaltam fel, hogy Tomcatet ellehetetlenítsem, hanem az indulásának megakadályozásával Szegedi Csanádot illetve a Jobbikot erősítsem.

Mivel ezt sikerült elérni, nem értettem hogy miért van szükség erre a cirkuszra. Egyértelművé vált számomra hogy Nováknak ebben a játszmában az volt a legfontosabb, hogy Tomcatet padlóra küldje. A MIÉP és az MDF már csak hab volt neki a tortán, de a komunikációjában jól észrevehető hogy csak Tomcat, mint magánember volt a fő célpont, hisz a Zöld pártot alig hozta szóba. A másik két párt esetében meg ez pont fordítva volt, mert a jelölteket alig említi, csak a pártjaikat ostorozza.
Szerintem Novákot nem az érdekelte hogy Szegedi Csanád jó eredményt érjen el, mert ha így lenne, nem gerjesztené a hangulatot, ami már kezd a Jobbik számára is károssá válni. A személyisége egyébként is megosztja a tagságot, és amit most a kuruc.infon keresztül művelt az túl sok volt.

Emellett a célba vett Tomcat a szememben nagyot nőtt, mert ahelyett hogy letagadott volna mindent, ő volt az egyetlen aki mellébeszélés nélkül elismerte, hogy valóban voltak előre elkészített üres ajánlószelvények, bár arról fogalma sem volt, hogy az összes ajánlás amit mi „gyűjtöttünk” neki, az mind ilyen cédulára készült.
De ezt mi sem gondoltuk előre és még Novák Előd se számított arra, hogy végül csak ránk fog hagyatkozni a gyűjtésben. Tomcat még a mai napig nem jött rá arra, hogy igazából mi is történt az ajánlószelvényei körül, vagy hogy azok valójában Novák Előd megbízásából készültek neki.

Én csak abban akartam segédkezni, hogy a látszat ellenére ne tudja elérni a 750-es érvényességi küszöböt, és szemrehányást sem tehetett volna, mert a gyűjtést teljes mértékben elhanyagolta. Ha nem csináltuk volna ezt a trükköt, akkor még a közelébe se került volna annak hogy jelöltként elindulhasson. De azt előre nem tudhattuk, hogy Novák Elődnek csak a személyes bosszú és a lejáratás volt a célja.

Nehéz feldolgozni hogy olyasmiben segédkeztem, ami választási csalónak állít be valakit, és ezt pont az az ember súlykolja aki az egészet előre kitervelte.
Azt ugyan még most sem hiszem, hogy a Jobbiknál a jelenlegi hatalom érdekeinek kiszolgálása is megjelent volna, de az biztos hogy sokszor rossz irányból jönnek impulzusok. És ezt akkor lehetett volna mérsékelni vagy megakadályozni, ha nem hagyjuk a nyár végén hogy Dósát eltávolítsák csak azért mert ki mert mondani dolgokat.
Talán még nem késő, és beismerésem is annak reményében született, hogy az utolsó pillanatban vagy történik valami megtisztulás, vagy ez a hajó is elmegy a nemzeti radikálisok orra előtt, a legőszintébb sajnálatomra.

Azért döntöttem így, mert jobb időben megelőzni a bajokat. A megtisztulás érdekében nyilvánosságra kell hoznom mindezt tanulságul, mert ha a példamutatás, a tettek és a módszerek olyanok mint amit az elmúlt pár hétben átélhettem Novák Elődnek köszönhetően, akkor úgy gondolom nagyon rossz irányba fog fordulni a Jobbik szekere.